Mamus és hwg lagzija

[local /wp-content/mamus_hwg.wmv linktext]

Mi nagyon hálásak és boldogok vagyunk, hogy Veletek bulizhattunk. Életünk legnagyobb partija volt, és ezt Nektek köszönhetjük. Mi elfelejtettünk emlékönyvet vinni, de itt az alkalom. Kíváncsiak vagyunk, mit írtatok volna... :)

Ahogyan a mi cuccainkat segítettek a pincérek felcipelni, úgy mi is próbáltunk a zenekarnak is segítgetni. No meg természetesen egy résztvevőt is hazasegítettünk a szállásra, mert lemaradt az utolsó gyalogjáratról. :)
Mire végeztünk midnennel, a terem már teljesen össze volt pakolva, csend volt. Mi a külön szállásbejárón mentünk fel a szobába, és a szobában még jó sokáig az ajándékokat rendezgettük, a boldogságtól zsibbadtan.
A következő nap sem lesz könnyű, meg aludni sem az, hiszen gyakorlatilag az esküvői viseletünkön kívül szinte semmink sincs. Mindegy, egy ilyen buli után nem számít. :)

A fogadalmak kihúzását követően Mikiék részükről befejezték. Ahogyan mondta, aki marad még, azzal vérszerződést fogunk kötni, és kvázi így is lett. Iszonyatosan komoly parti kerekedett ki a végére, nagyon nagyot ugráltunk.
3 körül a zenekar kért egy szünetet, mert nagyon elfáradtak. Ezt követően aszonták, még 45 percet tudnak bírni, így aztán azt a 45 percet mi is nagyon megtoltuk. Sokkal praktikusabb volt így egyébként, mert lemaradt az a lefáradós végeérzés. :)
Nagyon komoly zenéket toltak, kezdve a Moby-tól az Alphaville-en át Billy Idol-ig minden volt, profi minőségben (főleg a white wedding, az durván jól szólt), komoly ugrálással. Volt olyan, hogy engemet (!) dobáltak a népek, repültem magasra rendesen, ahogy kell.
A végét 4 óra körül egy jóbarátok körtánccal zártuk, amiben mi is kör voltunk, mert így bizony nagyon szépen lehetett látni mindenkit. Mi Mamussal könnyeztünk, annyira szép volt a vége. Valóban nagyon ott volt minden, igazán életünk bulija volt a lagzink. Nem is tudtunk volna elképzelni szebbetjobbat.
KÖSZÖNJÜK!

Miután visszajöttünk, kis vetélkedő után 6 fogadalmat húzhattunk ki a kondérból. Mind a hatot megtartjuk magunknak, és azon leszünk, hogy behajtsuk. Nagyon jó dolgok jöttek ki, az idei évre elegendő történetet fog biztosítani nekünk. Ezt is köszönjük!

Miki végülis aranyos beszédet mondott, amelyben a bandát dicsérte. Persze az, hogy más bandához hasonlította, nem volt szép, de így is őrjöngtünk. :) Aztán nem is tudom, hogy jött fel a téma, de úgy hangzott, hogy "na de azt tuti nem ismeritek, hogy..."

Így hangzott a nóta

Hát, ismertük, legalábbis Kopasz nagyon. De aztán mind fogtuk a fonalat. Aztán jött a rekontra, mégpedig Carlo-tól, a zenekar vezetőjétől: "hát, beteg-beteg, de az igazán beteg én vagyok, na ezt hallgassátok...", és profi nóta kezdődött el.

És hát végülis ez volt az

Ezt kvázi sírva-röhögve-ordítva énekelte ott 20-30 ember. Totális időutazás, némi agyrémmel keverve. Télleg nehéz ezt leírni. :)

Előbbi zúzásokat követően a harisnyakötő szájjal való levétele az már valóban csemege volt. Mivel az Tibibá szájában (majd fején) kötött ki, ezért ne feledjük azt számonkérni. :)

Ezt követőn megkaptuk megédemelt és egyébként igen kései kimenőnket. Felmentünk a szobába, és elkezdtünk dul számolni, meg válogatni azon borítékokat, amiben voltak fogadalmak is. Merthogy ugye azokat visszük vissza, még szükség lesz rájuk. A szobában jöttünk rá, hogy olyan iramban rohantunk el otthonról még a fotózás előtt, hogy semmit nem hoztunk magunkkal. Sem egy pólót, sem alsóneműt, de még zsebkendőt sem. De hát ebbe még senki nem halt bele. Rohantunk vissza, mert egy nagyon jó hangulatot hagytunk ott, nem akartunk egy percet sem veszteni. Részemről az átöltözés nem volt nagy mutatvány (nyakkendőcsere), míg Mamus részéről ez új, piros ruhát jelentett, melynek előre se és utólag se volt semmi értelme, szerintem. :)

Szerencse, hogy Tündike itt is segített, Zsombort meg nagy nehezen csak sikerült távoltartani a szobától. :)

aztán a menyasszonytánc végével jött a férj kálváriája. először elvitték a Nőt, aszittem, ettől nyugi lesz, de épp ellenkezőleg. minden olyan feladatot meg kellett tennem, amiktől egyébként menekülök. Először 3 nótát kellett énekelni, ami a halálom. De végülis Anyósom és Geri segítségével abszolút sikerrel vettük a feladatot.
Na de hiába, még itt sem volt vége. Kis ugrálás után jött a férjtáncoltatás. 2 perc, amíg hwg került a mélyvízbe: jött mindenki, forgatott, dobált. Utóbbit Lacci követte el, a két tanúm közül az erősebbik, aki úgy felemelt, és megforgatott, hogy úgy elszédültem, hogy a tánc végéig nem igazán álltam a lábamon. De ez semi, jött Kopasz, aki a számba szájából rózsát adott, hajligattak a genyák, mint egy rossz gyurmafigurát. Közben a lányok-asszonyok is pakolgattak ide-oda. A végére totálisan össze voltam gyűrve, nem hiszem, hogy a menyasszonytánc ennyire durva lenne. :)
Mindenesetre szétröhögtük az agyunkat. Eszméletlen komoly volt. Elég sokszor nem tudtam a lábamon állni, de megtartott mindig valaki. Hihetetlen. :)

A menyasszonytánc valóban akkora parti lett, hogy én is csak kapkodtam a fejemet. Miki galád módon beleszűrt engem is, csak hogy én se legyek kevésbé meghurcolva, mint az asszony. A Főnök sántán kezdett Mamussal, aztán hihetetlen komoly körtáncok alakultak ki. Aztán jött az első szünet, amikor is az Anyósnak kellett bókolni. Másfél percen át. Na ez habár keménynek hangzik elsőre, egy perc után már kezdtem belejönni, de aztán végül sírás lett a vége. Remélem, nem gázoltam senkinek a lelkébe, de hát a konecsniakat kicsit szapulni kellett, mert hát ha valaki kiszolgálja/karbantartja őket, akkor az Nagyika.
És hát itt is meg kell nézni a képeket, akkor fun volt az egész, hogy. És még nem vót vége, sőt...

Habár nem kértünk, cska lapos dolgokat, nagyon komoly ajándékhalmaz kerekedett. Ebből is két komoly sztori volt, a számítógép meg a szélkakas.
A számítógép, amit a fantabandától kértünk, - állítólag - nem jött meg. Ezért egy szép nagy dobozba össze kellett raknunk egy kb. 10 éves gépet, amiben jó nagy vinyó van. :) Viszont nagyon meg kell nézni a képeket, mert azok mutatják azt, hogy odagyűlt harminc embör, és ámulva nézte a gépet, amin még a scorch is alig futott. Monochrome monitor, kb. 12 col, rengeteg játék, full multimédia. :) De tényleg, meg kell nézni a képeket, a banda is meg az érdeklődők is zseniálisak. Akkora nosztalgija fíling volt, hogy na. :)