pihenőElőbbi zúzásokat követően a harisnyakötő szájjal való levétele az már valóban csemege volt. Mivel az Tibibá szájában (majd fején) kötött ki, ezért ne feledjük azt számonkérni. :)
Ezt követőn megkaptuk megédemelt és egyébként igen kései kimenőnket. Felmentünk a szobába, és elkezdtünk dul számolni, meg válogatni azon borítékokat, amiben voltak fogadalmak is. Merthogy ugye azokat visszük vissza, még szükség lesz rájuk. A szobában jöttünk rá, hogy olyan iramban rohantunk el otthonról még a fotózás előtt, hogy semmit nem hoztunk magunkkal. Sem egy pólót, sem alsóneműt, de még zsebkendőt sem. De hát ebbe még senki nem halt bele. Rohantunk vissza, mert egy nagyon jó hangulatot hagytunk ott, nem akartunk egy percet sem veszteni. Részemről az átöltözés nem volt nagy mutatvány (nyakkendőcsere), míg Mamus részéről ez új, piros ruhát jelentett, melynek előre se és utólag se volt semmi értelme, szerintem. :)
Szerencse, hogy Tündike itt is segített, Zsombort meg nagy nehezen csak sikerült távoltartani a szobától. :)
|
|
